Állatsimogató

Last modified: 22. August 2022

Az ember mindig is késztetést érzett arra, hogy az állatokat megsimogassa, kézből etesse. A vadállatok esetében ez az állatkertekben és a vadasparkokban általában nem lehetséges. Nálunk viszont igen, mert itt szelíd, kézből nevelt szarvastehenek és bikák is várják a vendégek látogatását.

Állatsimogatónk legrégebbi és legkedvesebb lakói, kicsik és nagyok kedvencei a szarvastehenek, akik módfelett barátságosak és ragaszkodók, a csoportokat sokszor a kapuban várják és végigkísérik az állatsimogatóban. További szelíd teheneink elbűvölő, pöttyös borjai májustól szinte kéznyújtásnyira játszadoznak a látogatóktól.
Fiatal szarvasbikáink, a szeptemberi szarvasbőgési időszakot kivéve szintén nagyon kezesek, és növésben lévő – barkás – agancsuk simogatása a legkevésbé sem zavarja őket.

A hagyományos színű (pöttyös) dámszarvasok mellett különleges, fehér és fekete színváltozatú lapátosokban is egészen közelről gyönyörködhetünk.

Az egyik külön kertben vendégeink megcsodálhatják szelíd vaddisznókondánkat is. A mára már hatalmas méretű vadkant, Gerzsont egykor csíkos korában, elárvultan találták a környéken. A cumisüveggel felnevelt vaddisznónak mostanra saját, két – szintén kézből nevelt – kocából és három süldőmalacból álló kondája van, de az itt betöltött családfői szerepe ellenére sem lett hálátlan az emberhez.

Minden évszakban láthatunk valami érdekeset az állatsimogatóban: februárban az agancshullatást, kora tavasszal a vedlést, késő tavasszal az újszülött borjakat és a csíkos vadmalacokat, nyár végén a barkás agancs letisztítását, szeptemberben a gímszarvasok bőgését, októberben pedig a dámszarvasok barcogásának lehetünk tanúi.

 

Fotók: Sárdi Bertalan